Ma megint kimentünk A Tanyára, és újra megállapítottuk, hogy mesés, hogy olyan milyenre szükségünk van. Tele lehetőségekkel, gyümölcsfákkal. Még a diót is megkóstoltuk. Finom, és nem szedték össze, mert a tulaj lusta volt... persze a dió nem akkora kincs a nem vegán ember számára, de nekünk a vitaminbombák egyik csúcsa.
Hoztam egy száraz virágot is a mezőről, hogy egy darabja minden pillanatban emlékeztessen arra, hogy ott remek, és hogy akarjak tenni azért, hogy a mienk legyen.
Sajnos az időhatár elég szűkösre lett szabva a tulaj által, túl akar lenni az eladáson. Hogy mennyire komoly ez a sietség, hát nem tom...azt mondta, hogy a héten dönteni kéne. Felmérjük az anyagi helyzetet. Felmérjük a piacot ebben az árkategóriában is a környéken, mert én nem ilyaneket keresgéltem a neten, erre teljesen véletlenül akadtunk rá. Utánajárok ki lehetne olyan szemlélő, aki az ár érték arányt jobban fel tudja mérni, azaz más szemmel tudja felmérni, mint mi.
Nem jó ez a sietség, de legalább cselekvésre, és döntésre bír minket, amit azért szívesen húznánk halasztanánk.
Mostmár ppáromnak is jobban tetszik, nyitottabb rá, tenni akar érte, és ez nagymértékben javít az esélyeken. Már keten gondolkodunk konkrét helyzeten.
Csak én nézek úgy tanyát, hogy kicsit odaképzelem az életünket? A gyrekek homokozójáz, a kemencémet, a gabonát, mindent, ami csak eszembe jut? Vagy ha ez a folyamat nem indué el, akkor nem is érdemes tovább lépni? Hány tanyát kell megnézni, hogy tudjam reális a döntésem? Elégből választottam. Naív gondolat hogy az otthonválasztás is valamilyen egymásratalálás vége? Ezek járnak a fejemben. Pénz, álom, érték, jövőkép állnak mérlegen, és félek hogy nem tudok eleget a felsorolt elemekről...
De lássuk a vadi új képeket:
Levendula kertet építünk
11 éve
1 megjegyzés:
Szia, játékra hívlak, nézz be hozzám.
Megjegyzés küldése