Hosszútávra

Tanyatervünk kitolódott kicsit hosszabb távra, mert úgy döntöttünk akkor vesszük meg, amikor hitel nélkül lehetőséget kapunk rá. Ez 1,5-2 év. A tulajdonos addig is árulja, de nem aggódom jelen pénzügyi helyzetben, mert mindenki a fejét fogja hogy hogy tartsa meg a házát, nem hogy tanyát vegyen. Bízom benne, hogy egyszer a mienk lesz az a mesés föld, és családunk gyerekzsivajától lesz hangos. Addig meg folytatom álmaim apró részleteinek kibontogatását a blogon, sok képpel és remélem azt is szeretettel olvassátok majd.

Tereprendezés

Elkészültek A Tanyán a terepmunkák, és kaptunk róla képeket is. Sajnos pontos előtte utána képekkel nem tudok szolgálni, de a képeket amiket a tulaj átküldött, némi válogatás után megosztom Veletek. Most elég kopár lett:(, de biztos ennek is megvan az előnye, mert egyenletes lett a talaj, füvet meg majd ültethetünk, ha tényleg a mienk lesz.







Első játék itt

Meghívtak egy újabb remek játékra.Zorka nézett ki most magának, aminek nagyon örülök, és ezen alkalomból köszöntöm bolgom olvasói között! Elképesztő micsoda csoda feladatokat kap a blogger társaitól. Hét gyerekkori emlék, ez most a feladat. Másik blogomra is megérkezett ez a faladat, szóval itt 7 meg ott, az 14. ajjaj:D

• 1. Az aranykéz utcában laktunk, és a Deáktér mellett volt az ovim. Apa vitt minden nap. Ahogy a Vörösmarty tér felé haladtunk minden reggel találkoztunk egy nénivel, aki a vizsláját sétáltatta. Szinte már régi ismerősként üdvözöltük egymást minden nap. Megsimogattuk a kutyust, ügyesen köszöntem a néninek, és folytattuk utunkat.
• 2. Elöljáróban:A párizsis zsömlénél nagyobb gasztronóimai élményt nem tudtam elképzelni.
• Délután anya jött értünk az oviba (értünk:értsd húgom is oda járt, csak a bölcsi részbe), általában ebéd után. Nem voltam éhes, viszont rendelkeztem egy cserfes hugival, akit általában kiskutya módjára követtem(hogy ez fordítva szokott lenni, ennyit az én normálisságomról:D), és egyik napon egy utcaseprő bácsihoz (tudjátok az a narancssára egyenruhás) cserfesekedett oda, aki épp uzsonnázni készült. Volt jópár friss ropogós zsömléje és párizsije, és annyi kedvessége, hogy megkínált minket. Anya csak kapkodta a fejét. Jókislány módjára néztem anyára, hogy elfogadhatok e idegentől bármit, anya nagy zavarában bólintott. Az ő emlékei szerint, a koszos ujjának a lenyomata rajta maradt a párizsin, erre én nem emlékszem, de remek zsömle volt:D
• 3. Oviban volt egy jegyesem, akivel nagyon nagyon komolyan gondoltuk a dolgot. A szülők támogatták a terveinket, egészen addig, amíg el nem költöztünk Gödre. Egy darabig még levelezünk, de aztán megaszakatt a kapcsoalt. Azóta az ismerőseim között van az Iwiwen:D.
• 4. Elsős kormoban is rendetlen voltam. Az iskolában a padunkban volt egy doboz, amiben mindenféle kellékek sorakoztak pontosan rendbeszedve. Olyanok mint színes pálcikák, egységnyi hosszúságú műanyagrudak, papírkorongok, logiaki játék, ki tudja még miminden. Egyik nap hazamenetel előtt kiborítottam. Komoly mérleg előtt álltam, hogy most ezt itthagyom, vagy kések otthonról, ami elég nagy galiba, mert anya aggódik. Otthagytam. Egész éjjel nem aludtam....
• 5. Elsőből, egyik nap, hazafele ballagtunk a barátnőmmel, aki ugyanabban az utcában lakott mint én, csak távolabb. Minden nap együtt mentünk haza. Egyik nap felvette, hogy nem fer, hogy mindig csak ő kísér engem házig, én is kísérjem egyszer őt. Jogos kérésnek tűnt. A dolog vége azonban az lett, hogy oda vissza kísérgettük egymást anya szerinte órák hosszat, őt meg ezen alkalommal hagytam aggódni.
• 6. Második osztályban elköltöztük Gödről. Családi házból panelba, imádott tanítónétől gonosz tanítónénihez. A hab az volt a tortán, hogy töltőtollal kellett írni, amit ma már imádok, de akkor a suta másodikos rendetlen kezem számára ez maga volt a kínzás. Minden csupa paca, nem csak a füzet, de a táska, tolltartó, ruha, amit el lehet képzelni. Egy alkalommal, amikor kivételesen volt cserepatronom, és így alkalmam nyílt egyedül pantront cserélni, amit anya amúgy sosem engedett, az üres patron kivétele még sikerült is, de a berakásnál akadtak galibák. Nem tudom hogy történhetett, de kiharaptam a patront. Leharaptam a végét. Hogy nagy baj ne legyen, gyorsan rácsavartam a végét, és mint hamisem történt volna folytattam az órai munkát kék fogakkal. Nem tudom mi lett a vége, de el tudom képelni.
• 7. Apával ezen idő tájt sokat jártunk színházba. Ekkor láttuk az Ózt, és az Égből pottyant nagypapárt. Mindig megvettük a zenés darabok kazettáit is. Mindkét darabot kívülről fujam a mai napig. Sajnos az nagypapás darab kazettáját sehol nem találom, és az összes szóba jöhető színházzal is felvettem a kapcsolatot, hogy hátha tudok egyet szeretni. Állítólag sehol nem adták ezt a darabot soha...érdekes.....de ennek még utána nézek.

Meghívni itt nem fogok, csak a másik blogmon, mert elég lesz egyszer 7 bloggert kinézni erre a remek dologra, másnak is hagyok:D

Komoly?

Ma megint kimentünk A Tanyára, és újra megállapítottuk, hogy mesés, hogy olyan milyenre szükségünk van. Tele lehetőségekkel, gyümölcsfákkal. Még a diót is megkóstoltuk. Finom, és nem szedték össze, mert a tulaj lusta volt... persze a dió nem akkora kincs a nem vegán ember számára, de nekünk a vitaminbombák egyik csúcsa.
Hoztam egy száraz virágot is a mezőről, hogy egy darabja minden pillanatban emlékeztessen arra, hogy ott remek, és hogy akarjak tenni azért, hogy a mienk legyen.
Sajnos az időhatár elég szűkösre lett szabva a tulaj által, túl akar lenni az eladáson. Hogy mennyire komoly ez a sietség, hát nem tom...azt mondta, hogy a héten dönteni kéne. Felmérjük az anyagi helyzetet. Felmérjük a piacot ebben az árkategóriában is a környéken, mert én nem ilyaneket keresgéltem a neten, erre teljesen véletlenül akadtunk rá. Utánajárok ki lehetne olyan szemlélő, aki az ár érték arányt jobban fel tudja mérni, azaz más szemmel tudja felmérni, mint mi.
Nem jó ez a sietség, de legalább cselekvésre, és döntésre bír minket, amit azért szívesen húznánk halasztanánk.
Mostmár ppáromnak is jobban tetszik, nyitottabb rá, tenni akar érte, és ez nagymértékben javít az esélyeken. Már keten gondolkodunk konkrét helyzeten.
Csak én nézek úgy tanyát, hogy kicsit odaképzelem az életünket? A gyrekek homokozójáz, a kemencémet, a gabonát, mindent, ami csak eszembe jut? Vagy ha ez a folyamat nem indué el, akkor nem is érdemes tovább lépni? Hány tanyát kell megnézni, hogy tudjam reális a döntésem? Elégből választottam. Naív gondolat hogy az otthonválasztás is valamilyen egymásratalálás vége? Ezek járnak a fejemben. Pénz, álom, érték, jövőkép állnak mérlegen, és félek hogy nem tudok eleget a felsorolt elemekről...
De lássuk a vadi új képeket:

Szántó a zöld, a nem zöld a legelő, a jobb oldali fasor a telekhatár, a máik a kisakácos, előre a bitok.

A pince, ami egy takarítás után remek lehet, és nem ártana, ha a házból is meg lehetne közelíteni.

Azt hiszem megint nem a lényeg van a képen

Mesés szerintem

Bogyók a bokorról, ami azon a helyen van, ahol az őzek alszanak

A Porta az erkélyről

Kikértem:D

Kikértem az adatlapot, minden gond nélkül, de gyakorlat teszi a mester, jövő héten újra megyek, mert némi hiba történt, de így kellett ennek lennie, és szép lassan megismerjük egymást a tulajjal, és kiderül, hogy ő is csak ember, így ez kicsit megkönnyíti számomra vele a kommunikációt, ami jót tesz ebben a helyzetben.
Szóval az élet mindig okoz meglepetéseket, és én ezeket még mindig szeretem.