...ma találkoztunk egy lehetséges vállalkozóval. Apa és fia. Az apa beszédesebb mint kéne, de a fiú rendes, és tudja mit kell mondania, és hogy hogyan. Értjük, konkrét nem kertell, de nekem bizalmatlannak kéne lennem, de ez nem megy nekem....várom az árajánlatot, valahogy kérek majd lehetőséget hogy megnézzünk referenciákat...
Keresnek tervezőt, akit hamar tud intézkedni az irodában. Ez remek. Ha tényleg igaz. De ha nem találnak, akkor az intézkedések alatt már rakhatnák össze a házunkat...és amikor megvannak a papírok, akkor azonnal hozzák, és összerakják... gyorsan, szépre, tökéletesre, és én csakazért is ezt álmodom, ha nem szabadna, ha félnem kéne attól hogy átvágnak, attól hogy nem lesz pénzem, attól hogy rámegy a házsságom, de én csak örülni tudok... kiváncsi vagyok, várom az új élményeket, kihívásokat, és leginkább egy kicsit új életet. a MI telkünkön, a MI házunkban, a MI családunkkal. Nem akarok félni, és szerintem nincs is miért, mert hiszem, hogy az vár ránk, amire szükségünk van....
Kicsit szentimentális lett ez a bejegyzés...de sok sok érzelem, gondolat, és döntés áll előttem, és néha mégis inamba száll a bátorságom, pedig nincs miért... Zakatol bennem minden, és nagyon hangosan...de azthiszem ez is a történet része, hogy változni fogok, és újabb dolgok fognak a
helyére kerülni bennem...
De vissza a tárgyilagossághoz: várjuk az árajánlatot, és remélem péntek előtt megjön, mert akkor meg tudom mutatni a nagybátyjámank, aki építész, és ott lesz az egész család, és el fog bennem indulni minden ami bizalmatlan lehet. Aztán majd megy minden szépen tovább, és egyszer beköltözünk a közös otthonunkba ami sok meglepetést tartogat....addig, és utána is:D
Visszaolvastam a posztot, nem nyúltam bele, de fura hogy mindent egyesz szám első személyben írtam, pedig nem vagyok egyedül... és nem csak rám vár mindez és pont ez az ami a stabilitásomat adja, NEM VAGYOK EGYDÜL, egy remek csapat tagja vagyok, és ha többesszámban gonodlkodom, máris visszatér a hitem magunkba:D, megvan a magam nyitja... sorry...fura lett a post:D
Levendula kertet építünk
11 éve
2 megjegyzés:
Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol :) Ne aggódj, ha bonyodalmak árán is, végül biztosan minden jó lesz :) Én már kezdem látni a kiutat, bár minden nap elfog a félsz, hogy mi lesz, ha menet közben kifogyunk a pénzből...és hasonló gondolatok gyötörnek, de tudom, hogy milyen jó lesz nekünk ott...még ha nem is lesz teljesen kész a ház. A miénk lesz, és csak mi leszünk ott...Téged is ez éltessen majd, ha majd jönnek a viták vagy óriásinak tűnő, apró gondok adódnak:)
Köszi a bíztatást, és a kommentet is:D, ermélem többen kedvet kapnak a mintádra.
Megjegyzés küldése